Amit úgy rendez be, ahogy neki kényelmes és tetszik. Pontosan ezért annyi féle otthont láttam, hogy csak na. Van, amelyik az ízlésem, van, amelyik nem, de hát így van ez jól, nem is nekem kell, hogy tessen. A saját otthonom viszont tetszik, hiszen olyan, amilyet megálmodtunk. Sokszor írtam, hogy büszke vagyok magunkra, hogy ilyen szép otthont sikerült teremtenünk. Félek azonban, hogy hamarosan kezdhetjük elölről, hiszen mint tudjuk, ami egyszer elromolhat… Elhasználódnak a bútorok, kopik a fal. Egyszer szépen megcsinálod, aztán szépen lassan kezdheted elölről. Újra kitalálni mindent. Izgalmas, ám egyben fárasztó is. Aztán mikor az olasz kanapé válik olyanná, hogy le kell cserélni, újra jöhet a méregetés, a színválasztás és valahogy fel is kell cipelni a negyedikre a szűk lépcsőházban. Aztán jön a jó része, hogy összerakjuk és birtokba vesszük. Az elején még használni is alig merjük, hátha baja lesz. Szerintem mindenki átélte már ezt. Takargatjuk, ne kopjon a felülete. Aztán egy idő után elkezdjük rendeltetésszerűen, ám azért kíméletesen használni.
